Hyper-V: Default switch

Aki már váltott a Windows 10 1709-es verziójára, s netalán telepítve volt (vagy utólag telepíti) a Hyper-V komponens(t), meglepődve tapasztalhatja, hogy alapból létrejön egy „Default switch” nevű virtuális kapcsoló, aminek alapbeállításain nem tudunk módosítani, sőt, eltávolítani sem tudjuk. Ennek kapcsán felmerült néhány gondolatom, a teljesség igénye nélkül.

Bár történetét tekintve állítólag ez a kapcsoló egy régi felhasználói kérés, bizonyos szempontból nem igazán nyerte el a tetszésem. De mielőtt elmondanám a gondjaim, lássuk, milyen célt is szolgál:
– a hozzá csatlakoztatott gépek NAT-on keresztül kilátnak a hálózatra, elvileg attól függetlenül, hogy vezetékesen vagy vezeték nélkül csatlakozik a gazda-gép
– minden Win10 gépen azonos azonosítóval (GUID) rendelkezik, így a VM-ek mozgatása ezek között nem okoz fejfájást (eddig külön szoktunk erre figyelni)

Ez szép és jó, de miért nem tetszik? Nos, egyrészt kezdjük azzal, hogy mindenki kap a gazdagépen egy újabb hálózati csatlakozót (természetesen azokra gondolok, akiknek telepítve van a Hyper-V komponens). Egy olyan környezetben, ahol eleve van több csatlakozó (fizikai vagy virtuális), még egy további megjelenése megosztott figyelmet igényel. Ez elkerülhető lett volna azzal, hogy akinek nem tetszik, az távolíthassa el. Természetesen meg lehet próbálni kikapcsolni rajta a különböző protokollokat és szolgáltatásokat (ipv4, Client for MS Networks, …), de ez csak egy ideig megoldás, hiszen a Windows automatikusan helyreállítja a kapcsoló állapotát.

Egy másik gondomat oktatóként közelítem meg. Eddig a Hyper-V oktatásokon megmutattuk, hogy miként lehet beállítani a kapcsolókat, melyiket milyen célra használjuk, de az emberek lustasága (persze, tudom, lusta ember nincs is…) abba az irányba fogja terelni a többséget, hogy a VM-nek adjuk oda az „alapértelmezett” kapcsolót, s kész. Lesz internet, lesz minden, mehetünk szórakozni. Mondjuk akiket valóban érdekel a téma, azok szinte biztos, hogy belemélyednek majd, s létrehozzák a „hagyományos” kapcsolókat, de lehet, hogy ők akkor az előző pontba futnak majd bele: el szeretnék távolítani ez az új kapcsolót – sikertelenül.

További problémaként (s itt ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy nem teljes körűen megvilágítva) a biztonságosságot vetném fel. A VM-ek gépek közötti mozgatásánál oda kellett figyelni, hogy melyiken milyen kapcsolók vannak – ezzel ez kikerülhető. Sőt, ha elképzelem azt, hogy egy rosszindulatú programozó majd ír egy olyan kódot, ami egy virtuális gépben (sőt, ne csak hagyományos VM-ben, hanem mondjuk pl. Docker konténerben gondolkozzunk) fut, annak elég megadni a jól ismert kapcsoló GUID-ját (hiszen minden gépen azonos, nyelvtől, időjárástól, stb függetlenül), hogy kilásson az internetre, s „láthatatlanul” küldjön csomagokat – mondjuk egy szaki vélhetően hamar megtalálja, de egy otthoni felhasználó? Igaz, utóbbinak nem kell Hyper-V, de akkor gondoljunk mondjuk egy KKV-ra, ahol nincs profi rendszergazda, de valamiért szükséges a gépeken az említett modul (ismerek konkrét esetet, amikor pl. VLan-ozás miatt kellett telepíteni ezt a virtualizációs komponenst).

Egy szó, mint száz, még nem igazán nyerte el a tetszésemet – s ekkor még finoman, nőiesen fogalmaztam 😊

Forrás: https://asteriksz.wordpress.com/