“Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – mondta Rodolfo a trükkjei előtt. A híres mondat most nem a profi bűvész és etikus zsebtolvaj egyik kártyatrükkje kapcsán ötlött fel bennem. Egyik ismerősöm keresett meg “jó ajánlatokat” kínáló internetes szoftvervásárlási lehetőséggel, hogy vizsgáljuk meg, mi rejtőzik e fantasztikus beszerzési lehetőség mögött.

A túl alacsony ár szabálya

Az egyik ilyen remek ajánlatot egy ismert média- és hírszolgáltató portálon találtam. Az oldalon az egyik hirdetés Black Friday-akcióként kínált átlagon felüli, sőt fantasztikus árkedvezményeket a vásárlóknak. A valóban irreálisan alacsony árakon hirdetett szoftverek linkjeire kattintva habozás nélkül éltem volna a soha vissza nem térő alkalommal, csakhogy a hivatkozások címeit a biztonsági szoftver minden esetben blokkolta és letiltotta. Így a lehetőséget kénytelen voltam elengedni…

A másik lehetőség Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb online kereskedelmi raktárából való rendelés volt. A szoftverek kategóriáján belül két főcsoport érdemelt kiemelt figyelmet: az operációs rendszerek, illetve az irodai alkalmazások. Üzleti használatra alkalmas Microsoft Windows 10 Pro termékek esetében is, de kiváltképp az Office 2019 Professional többnyelvű csomag árazása láttán tölthette el szívünket melegség, és tapasztalhattunk bruttó hatezer forint környéki vagy az alatti vételárakat.

Referenciaként – csak hogy nagyságrendileg tudjuk hová pozicionálni ezeket az összegeket – érdemes felidézni a gyártó hivatalos webáruházának (Microsoft Store) árait: ott az említett asztali operációs rendszert kb. 80 ezer forintért, míg az irodai csomagot 170 ezer körüli áron lehet megrendelni. Természetesen ha az adott szoftver elérhető OEM (csak Windows) vagy mennyiségi licenckonstrukcióban, lehet kedvezőbb a beszerzési ár, előbbi esetében például jelentősen, durván a listaár feléért is hozzá lehet jutni a termékekhez. Az érintett szoftverek reális másodlagos szoftverpiaci árai a gyártó hivatalos kereskedelmi árainál körülbelül 50 százalékkal kedvezőbbek a különböző használtlicenc-értékesítő, -közvetítő cégek kínálatban, például egy Windows 10 Pro OEM-hez akár 20 ezerért, egy Office 2019 Professionalhez (Plus) pedig 85 ezer forint körüli összegért is hozzájuthatunk.

A puding próbája az evés – tartja a mondás. Nézzük meg, mit kapunk ennyi pénzért, ezért rendeltem 5625 forintért egy – idézem – “Microsoft Office 2019 Professional, 32/64 bit, magyar + többnyelvű, elektronikus licenc”-et az ismert webáruházból (vastagon kiemelve: ingyenes kiszállítással), amely rövid időn belül visszaigazolta a tranzakciót, és feltüntette a partnercéget, amely forgalmazza és szállítja a terméket. Annyit elárulhatok, hogy ez egy beszédes angol cégnévvel rendelkező, horvát székhelyű szervezet, amely (a honlapja szerint) 2016. óta az országában vezető digitális szoftverdisztribúcióként működik. Ebben a kategóriában elsősorban román, bolgár és horvát kereskedők ajánlataiból lehet tetszés szerint válogatni.

Nem azt kapod, amit ígérnek

Ezt követően jött a rendelés kiszállítása ama bizonyos partner által (de még mindig a híres online kereskedelmi áruház nevében), ami egy elektronikus levél formájában érkezett. A megrendelés-visszaigazolásban foglaltakkal egyező tartalom mellett az emailben volt még két csatolmány, egy számla és egy instrukciókat tartalmazó dokumentum. Ez utóbbiban a magyar és angol változatok letöltő linkjeit, valamint egy probléma esetén használatos chat elérési útvonalát küldték el. A számlán – a nyilvánvaló számviteli információk mellett – az alábbi szoftvertétel volt feltüntetve: “Microsoft Office 2019 Pro Plus, digital licence HU”, alatta a termékkulcs. (A figyelmesebb olvasónak itt feltűnhet némi ellentmondás a megrendelt termék, és a kiszámlázott között.) Licencigazolást, egyéb bizonylatot nem kaptam! A termék, ami valójában megérkezett, egy Office Professional Plus 2019 (32/64 bit, angol/magyar nyelvű verzió) volt, amit sikeresen feltelepítettem és aktiváltam. Itt jöhetne nagy piros betűkkel a felirat:

Ön valószínűleg csalás áldozatává vált!

Hétköznapi használati tárgyak esetében teljesen normális azok továbbértékesítése – és itt elsősorban nem a fogkefére gondolok – nyilvánvalóan kedvezőbb áron, mint amennyiért azt újonnan vásároltuk. Nincsen ez máshogy a szoftverek esetében sem. A használt szoftverek kereskedelmének jogi alapjairól csak annyit, hogy a szerzői jogi jogkimerülés elve biztosítja, amely hazai szerzői jogi törvényünkben (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról) és a vonatkozó EU direktívában (2009/24/EK irányelv a számítógépi programok jogi védelméről) is megjelenik. Eszerint miután a szoftvergyártó a szoftver műpéldányát adásvétellel vagy a tulajdonjog más átruházásával forgalomba hozta, a terjesztés jogát a továbbiakban nem gyakorolhatja, azaz az első értékesítést követően a további értékesítési cselekményeket a gyártó nem kontrollálhatja.

A joggyakorlat szerint – egészen a legutóbbi időkig – az általános jogkimerülési szabály alkalmazása szoftverek esetében kétséges volt, azonban 2012-ben az Európai Bíróság Oracle v. Usedsoft ügyben (UsedSoft GmbH v. Oracle International Corp., C-128/11.; CJEU)  hozott döntése számos bizonytalanságot számol fel, és tulajdonképpen sokrétű lehetőségeket nyit meg a használtszoftver-piac számára.

Számtalan publikációt készítettünk e témában, javaslom további olvasásra, elmélyülésre az IPR-Insights, valamint a Bitport oldalán megjelent írásokat, melyek nagyon hasznos információkkal szolgálnak a másodlagos szoftverpiacról.

Egy szoftvernél a számla nem elég

Különösen fontos megkülönböztetnünk az ily módon kínált használt szoftvert a kalóz vagy lopott, azaz illegálisan megszerzett szoftvertől. Persze hátradőlhetnénk nyugodtan és mondhatnánk – fenti esetünket alapul véve – van számlám róla, kifizettem a szoftvert, miért ne használhatnám legálisan? Mondhatjuk, de akkor ezzel a lendülettel álltunk be Struccékhoz politikusnak, ami köztudottan népszerű, ám igen veszélyes szakma.

Amit jutányos áron kaptunk a pénzünkért az egy úgynevezett “elektronikus licenc” vagy “ESD (Electronic Software Delivery) licenc”, amely általában csak a telepítéshez szükséges termékkulcsot jelenti az eredetiség és származás igazolása nélkül. Az ilyen típusú licenceknek a nagy része hamisítási kockázatot hordoz! A szoftver jogszerű használatát ugyanis a felhasználónak tudnia kell igazolni a szoftver felhasználási szerződésével (licenc) még akkor is, ha a szoftver beszerzése nem első kézből történt. A szoftvert vásárlónak olyan licencdokumentációval kell rendelkeznie, amelyből kiderül, hogy kik voltak a licenc korábbi tulajdonosai, azaz láthatóvá válik ennek segítségével a licencek teljes származási története. Ez az úgynevezett transzparens joglánc elve, amely lehetővé teszi a felhasználónak, hogy hiteles módon tudja igazolni, hogy jogosult a szoftver használatára. Ezeken felül még arról is meg kell győződnie a vásárlónak, hogy a korábbi felhasználó már nem használja az adott licencet, ezért célszerű írásbeli nyilatkozatot kérni az eladótól. Önmagában a szoftver beszerzését igazoló bizonylat (a számla) nem elégséges a jogszerű felhasználás alátámasztásához, azonban számviteli szempontból szükséges, hisz ez szolgál alapul a szellemi termék vagy vagyoni értékű jog nyilvántartásba vételéhez.

Girardi Kornél

A szerző licencelési szakértő, az IPR-Insights licenctanácsadási csoportvezetője.

Borzasztó volt látni a webáruház oldalán a hozzászólások áradatát. Ezek legtöbbje két irányzatot képviselt. Voltak az elégedett (ám valójában átvert) vásárlók kommentjeit, akik örültek, mert azt gondolták, hogy milyen jó üzletet kötöttek (miközben valójában kidobtak az ablakon jó néhány ezrest). És voltak az elégedetlenek, akik első kézből, már a megrendelés pillanatában a saját bőrükön tapasztalhatták meg az illegálisan beszerzett szoftverek szinte minden kártékony hatását.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy aki használt szoftver vásárlására szánja el magát – egyedi szoftverek és mennyiségi licenckonstrukciók esetében egyaránt – nézzen utána alaposan minden fontosabb kérdésnek (például a fentebb felidézett két cikkből). És ha még mindig bizonytalan, forduljon szakemberhez, például vegye fel a kapcsolatot és konzultáljon egy másodlagos szoftverértékesítéssel, szoftver remarketinggel foglalkozó céggel a jogi és technikai előfeltételekről.

Szoftvervásárláskor tehát mindig jusson eszünkbe Rodolfo: érdemes figyelni, mert valóban csalnak!

Forrás: https://bitport.hu