Valószínűleg mindenki számára ismerősen cseng a “digitális lábnyom” kifejezés, de vajon ismerjük a pontos jelentését? A digitális lábnyomunkat alkotják többek között a közösségi médián megosztott tartalmaink, a különféle online fizetési tranzakcióink, helyelőzményeink, e-mailjeink, az azonnali üzenetküldő platformokon keresztül küldött üzeneteink és az útlevélhasználatunk is.

Attól függően, hogy mennyire figyelünk oda adataink biztonságára az interneten, és mennyi információt osztunk meg magunkról a közösségi média oldalakon, ezeket az adatokat összegyűjthetik és felhasználhatják arra, hogy egy átfogó személyleírást készítsenek rólunk. Kiberbűnözők kezébe kerülve az adataink különféle rosszindulatú célokra is felhasználhatók, vagy akár el is adhatják őket a dark weben. Információinkkal könnyedén visszaélhet egy online zaklató vagy csaló is, például tudtunk nélkül megszemélyesítve minket.

Jó hír, hogy pár egyszerű lépéssel minimalizálhatjuk ezeket a kockázatokat, és csökkenthetjük digitális lábnyomunkat. Ettől még nem kell mindentől elzárkózva remetévé válnunk, elegendő, ha hozunk pár okos döntést, és egyensúlyt teremtünk adataink védelme és kényelmünk között.

Első lépésként ellenőrizzük közösségi média profiljainkat és az adatvédelmi beállításokat. Nézzük meg, hogy ki tekintheti meg profiljainkat és milyen információkat láthat belőlük. Ehhez át kell bogarásznunk a különféle adatvédelmi beállítások listáit (amelyek ráadásul minden közösségi oldalon más helyen találhatók) de mindenképp megéri a fáradtságot. Ellenőrizzük az összes múltbéli és frissebb bejegyzésünket is – valószínűleg senkinek sem kell tudnia, hogy 12 évvel ezelőtt hol vacsoráztunk a barátainkkal.

Ez a feladat hosszadalmas lehet, főleg ha sok évnyi posztot kell utólag átnéznünk, de a dolog jó oldala, hogyha egyszer végigcsináljuk, biztosan elgondolkodunk azon, hogy a jövőben mit osztunk meg világgal. Ez a tisztogatás ráadásul azt is megakadályozhatja, hogy a nem kívánatos régi bejegyzéseink kísértsenek minket a jövőben, például egy állásinterjú során.

Ne hagyjuk ki a szelektálásból ismerőseink listáját sem, hiszen nem mindegy, kinek adunk betekintést a magánéletünkbe. Kezdjük azoknak az idegeneknek az eltávolításával, akikre már nem is emlékszünk, majd folytassuk azokkal az ismerősökkel, akiket nem ismerünk túl jól és azokkal, akikkel sose szoktunk beszélni. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy “de mit árthat az, ha idegenek is látják a bejegyzéseimet?” – nos, ilyenkor érdemes átgondolni, hogy a posztjaink milyen sokat elárulhatnak rólunk.

Ezt bizonyítja az az eset is, amelyben bűnözők különböző hírességek Instagram-fiókjait figyelték meg azzal a céllal, hogy megismerjék a szokásaikat, programjaikat, és ezen információk alapján kirabolhassák otthonaikat.

Ellenőrizzük az összes felhasználói fiókunkat – és tisztítsuk meg őket. Valószínűleg valamennyien regisztráltunk már olyan webshopokra, amelyeket csak egyszer vagy kétszer használtunk, vagy valamilyen fitnesz applikációra, főző alkalmazásra, esetleg játékra és így tovább. Nagy valószínűséggel ezek mindegyike különféle információkat tárol rólunk, a nevünktől kezdve a születési dátumon át egészen a telefonszámunkig.

A legtöbben a kényelem érdekében általában egyszeri bejelentkezéssel történő azonosítás (SSO, Single Sign On) segítségével – például a Facebook vagy Google fiókunkkal -, vagy az e-mail címünkkel regisztrálunk. Valószínűleg senki sem vezet fejben vagy fizikálisan egy listát az összes szolgáltatásról, webshopról vagy alkalmazásról, amelyre az évek során feliratkozott – ilyenkor segíthet az SSO opció a visszaemlékezésben.

Akár a Google, a Facebook vagy az Apple fiókunkat használtuk ezeknél a bejelentkezéseknél, mindegyikük lehetőséget nyújt arra, hogy megnézzük azoknak a harmadik féltől származó alkalmazásoknak a listáját, melyeknek valaha hozzáférést adtunk a fiókunkhoz. Erről a listáról törölhetjük azokat a fiókokat, amelyeket már nem használunk.

Ha a regisztrációk során az e-mail címünket használtuk, akkor e-mail fiókunkban kereshetünk rá az összes általunk használt szolgáltatásra. Ehhez elegendő, ha a beérkező levelek (vagy a már elkülönített HÍRLEVELEK) mappájában rákeresünk az olyan kifejezésekre, mint a “leiratkozás”, a “bejelentkezés”, vagy az “üdvözlünk”.

Tegyük rendbe hírlevél feliratkozásainkat is! Legtöbben egy regisztráció során nem olvassuk el az apró betűs részeket, csak automatikusan rákattintunk arra a gombra, amely a leggyorsabban végigvezet minket a regisztrációs folyamaton. Emiatt végül e-mailek százai érkeznek postaládánk Promóciók mappájába, amelyeket valószínűleg sosem fogunk elolvasni. Érdemes ezekről leiratkozunk, és egy külön e-mail címet létrehoznunk, amit csak az egyszeri vásárlásokhoz használunk.

Ez két előnnyel is jár: így a fő e-mail fiókunk megmarad a fontos dolgoknak, másrészt egyszerűbben áttekinthetjük az összes egyszeri online vásárlásunkat, míg az adataink biztonságban maradnak. Ha pedig egy olyan dologra szeretnénk feliratkozni, amelyet csak egyszer tervezünk használni, akkor alternatív megoldásként használhatunk másodlagos e-mailcímet, vagy pedig ideiglenes e-mail szolgáltatásokat is a valódi fő levelezési címünk helyett. Az “eldobható e-mail cím” vagy “ideiglenes e-mail cím” kifejezésre keresve több ilyen szolgáltatót is találhatunk.

További bónusz tipp lehet az extra biztonság érdekében, ha VPN-t használunk, azaz virtuális magánhálózatot. A VPN-ek titkosított alagutakként működnek internetes forgalmunk számára. Segítségükkel böngészési szokásaink rejtve maradnak a kíváncsiskodó szemek előtt, és megakadályozzák azt, hogy nyomon követhetőek legyünk. Az ESET szakértői arra is felhívják a figyelmet, hogy az Európai Unió lakosaként jogunkban áll élni az “elfelejtés” lehetőségével. Például mindössze egy kérelem kitöltésével utasíthatjuk a Google-t bizonyos személyes adataink eltávolítására, de használhatjuk a Google Adatvédelmi Áttekintőjét és egyéb eszközeit is arra, hogy ellenőrizzük, milyen adatainkat követik nyomon, és ezeket akár el is távolíthatjuk.

Ha pedig ezen már túl vagyunk, miért ne végeznénk el a Facebook adatvédelmi ellenőrzését is? A Facebookról és más közösségi média-hálózatokról, például a Twitterről le is tölthetjük az általuk tárolt összes információnk másolatát, ha szeretnénk. Összefoglalva tehát, még akkor is, ha a digitális lábnyomunk minimalizálása eleinte nehézkesnek tűnik, megéri az erőfeszítést. Később hálásak leszünk az így megszerzett privát szféráért.

Forrás: https://antivirus.blog.hu