Ezerrel készülök a jövő hét keddi meetup előadásra, ami a WS19-re fókuszál. Értelemszerűen domináns téma lesz a hibrid működés, és így pl. a WAC (Windows Admin Center) is, hiszen az világosan látszik hogy ezzel az új felügyeleti megoldással (a khmmm, kissé hátrányos on-premise jellege ellenére is :)) tisztességes módon foglalkozik a Microsoft. Az Azure Backup (közvetlen mentés a felhőbe), az ASR (virtuális / fizikai gépek “tükrözése” az Azure-ba), az Azure Network Adapter (P2S VPN), Azure Update Management (frissítések OMS és Azure Automation-nal történő kezelése) mellett létezik a Storage Replica-nak is Azure-os integrációja, mindamellett, hogy a klasszikus on-premise Storage Replica-t is képes kialakítani és felügyelni a WAC.

Maga a Storage Replica, a WS16 újdonsága volt és egy tipikusan nagyvállalati megoldásról van szó*. A finoman szólva is költséges hardveres tároló replikációt képes lecserélni, pl. 2 hibatűrő fürt megosztott lemezeit replikálva a telephelyeink között, aszinkron vagy szinkron módon, titkosítással vagy nélküle plusz még jópár konfigurálható opcióval együtt. Nagyvállalatoknál alkalmazható többféle szkenárióban, pl. stretch cluster, cluster-to-cluster. SMBv3 alapú, ergo a Microsoft ököszisztémában szépen kiépített, támogatja a RoCE, iWARP, InfiniBand alapú RDMA-t is, szóval nem szabad, hogy pl. sebesség / performancia gondunk legyen (ha a telephelyek közötti közvetítő hálózat ISDN, akkor persze lesz :D).

Szerintem 1 kezemen meg tudom számolni, hogy ki csinált már ilyet élesben is itthon, de nekem volt szerencsém ehhez, idén nyáron egy System Center VMM Library fürtöt, 2 egymástól kb. 60 km-re lévő adatközpont között egy 4 szerveres, 2 fájlszerver fürtös megoldással sikerült a Storage Replica-val DR képessé tenni. Volt pár buktató (leginkább az információhiány miatt!), de műxik szépen.

Na de. A Storage Replica-nak van egy “csóróbb” változata is, ami 2 szimpla WS 16/19 Datacenter között is képes majdnem** ugyanezt megugrani. Nos, ezt még nem volt alkalmam kipróbálni, de most megtettem a házi NASA/NATO/CERN/MIT által hitelesített laboromban és hogy igazán poén legyen, a WAC-cal, merthogy látni akartam, hogy képes-e rá? Képes, úgyhogy képes beszámoló jön, fárasztó kommentekkel.

Ha felvettük a 2 kiszolgálót a WAC-ba, akkor a kapcsolat kialakítása faék jellegű, forrás/cél LUN***, forrás/cél log LUN**** (mindkettőt előre meg kell csinálni persze), plusz pár alap beállítás (nem látszik a képen) és kész. A WAC már ezelőtt (már az első kijelöléskor) felrakja a komponenseket mindkét szerverre és újra is indítja ezeket.

Már szinkronizál is.

A kapcsolat alapvető részletei.

Nem nagy a klasszikus családi fájlszerver (van OfB is ofkorz), de modern módon redundáns :D.

Csak információs események vannak, hiba egy sem, ergo kapok vacsorát :).

Zárásként még annyit, hogyha a WAC nem egy kliensről fut, hanem egy szerveren (játszok már egy ideje vele, úgyhogy ehhez erősen ajánlom a WS16 helyett a WS19-et!), akkor lesz egy félrevezető üzenet hogy rakjuk fel a W10-es RSAT-ot, de ez ne tegyük meg (nem is tudjuk), hanem a WAC gépen tegyük fel a Storage Replica képességet, a PS cmdlet-tekkel együtt. Ez volt az én mai 2 centesem :D, uff.

—
*Ez abból is látszik, hogy a Datacenter kiadás kell neki, a Standard ehhez kevés.
**Nincs automata failover.
***Nálam mindkettő ReFS / 64K.
**** Minimum 8GB kell neki.

Szerző: Gál Tamás

Forrás: https://galtamas.blog