A felütés: a decemberi sikeres Office 365 MCSA vizsgák után ismét vérszagot kaptam, így a jövő héten a Windows 10 MCSA minősítést célzom meg az IQJB-ben. És hát tanulás előtt/alatt/közben beugrott pár emlék a Microsoft kliens vizsgák apropóján, és mivel ráadásul még betegállományban is vagyok már egy ideje, elkezdtem öregúrasan anekdotázni az elmúlt 16 évből. Íme.

—
Erősen hiszek a Lifelong Learning-ban. Még mindig van motivációm tanulni, plusz rendszeresen belefutok a különböző munkahelyeimen olyan területekbe, amihez nem feltétlenül értek teljes önbizalommal vagy csak a működés egy vagy több szeletét értem. Ilyen van, nem kell ezen csodálkozni, és nem is szégyen ez, mégha ritkán is (khmmm :D), hallom ezt sok más “komoly” szakembertől, mert ugye az IT-s arcok között (tisztelet a kivételnek) az alázat hiánya mellett az igazi polihisztorok is hiánycikknek számítanak, maximum csak törekedni tudunk az utóbbira. No és persze, ha nem értünk valamihez, akkor első körben elvileg csak magunkat okolhatjuk, szóval miért is ne tanuljunk feszt? Nem naiv vagyok vagy álszent, hanem nekem tényleg ez a recept – az elmúlt 2 évtized alapján. Ha tartok valamitől és mégis szükségem van rá, akkor beleásom magam, használom, megtanulom – és elmúlik a “fortélyos félelem”. Mutogatnom már jó ideje nem kell a szakmai minősítéseimet, de ettől még befelé igenis számítanak.

Az első redmondi MVP Summiton amelyen részt vehettem (2004), talán a legfurább élményem az volt, amikor amerikai, “öreg”* MVP-kkel beszélgettünk, akik kicsit számunkra meglepő módon nagyon érdeklődtek az akkor még unikumnak számító kelet-európai MVP kollégák iránt, és persze az iránt is, hogy mihez értünk elsősorban. Elkezdtem sorolni a Windows Server-eket, ISA Server-t, Exchange-t, stb., erre tovább kérdeztek, hogy OK, ismerem, de üzemeltetek is? És pl. vizsgák? Jaja, mondtam, mindegyikből vannak MCSA, MCSE, MCSE+M, MCSE+S, stb. minősítéseim, azaz eléggé uptodate vagyok a vizsgákból is és persze a “kezem” alatt is van pár ezekből a szerverekből (és nemcsak én, a magyar, pl. fejlesztő kollégáim is kb. hasonlókat nyilatkoztak). Erre kissé leesett az álluk, hogy lehet az, hogy ennyi különböző területhez is értünk, miközben Ők még egy (amerikai) KKV szinten is már tipikusan specializálódtak? Egyszerű volt a válasz: nálunk nagyjából muszáj mindenhez legalább egy szinten érteni… Kis ország, kis foci.

Már vagy 8-9 éve csak az MVP címhez járó kitűzők jönnek a sikeres vizsgák/minősítések után, de így is maradt pár. Egyszer sem tűztem ki egyetlen zakómra egyet sem, de persze az USA-ban (hol máshol?) láttam olyan kollégát, aki alaposan felcizomázta magát ezekkel 🙂

Szóval, a mi szakmánkban sokan tanulnak kötelezően vagy a saját érdekükben, de én a megmérettetést is élvezem, ezért vizsgázok is rendszeresen. 42 Microsoft vizsgám és számtalan minősítésem van eddig, az első években nagy lendülettel még 4-5 vizsgát is sikerült általában letenni, de mára ez évi 1-2-re redukálódott. Persze voltak hullámok is, 2006-ban és 2010-ben egy sem jött össze (fogalmam sincs, hogy miért), de pl. 2012-ben hat is**. Eddig egyszer buktam meg (kopp-kopp-kopp), 2005-ben, ami elég jó arány, és a röhejes ebben leginkább az, hogy abból, amihez talán a legjobban értettem akkoriban, azaz az ISA 2004-ből, ugyanis, pontosan ezért, nem is tanultam semmit. Ez komoly hiba volt, mert a Microsoft (amerikai típusú) oktatási rendszerében a vizsgához nem mindig elég, ha értesz hozzá a gyakorlatban, vannak sajnos biflázós részek is (egy régi mendemonda szerint kb 30%-nak muszáj amúgy is megbuknia :D). Aztán másodikra persze ez is sikerült.

Visszakanyarodva a felütéshez, 2002 januárban kezdtem (kicsit későn, ekkor már 31 voltam, de ez egy külön regény lehetne) a pörgést, az első vizsgám az alap Windows 2000 Server vizsga volt (a 215-ös), amit nagyon könnyedén letettem végül, pedig tartottam tőle rendesen, főképp az angol nyelv miatt. Rengeteget tanultam, teszteltem, bifláztam ezerrel, forrás akkor még alig volt, de próbáltam beszerezni minden segédanyagot magyarul és angolul is, ez legfőképp akkor még csak a klasszikus papír alapú könyveket jelentette.

Bár már egy ideje nem szaporodik a klasszikus papír állomány, de azért ez csak egy minta, nem az összes 🙂

Aztán kissé “túltanultam magam”, mert valami 9xx pont jött össze, és ugye általában 700-tól már sikeres a buli, a maximum pedig 1000 pont. Ilyen szerintem azóta sem nagyon volt, de ez nem fáj nagyon, egyszer pl. volt egy pontosan 700 pontos eredményem, és annak még jobban örültem :). Aztán rá félévre (elég drágák voltak nekem ezek a vizsgák akkor), elmentem a kliensre is (Windows 2000 Professional, 210-es vizsga***) óriási arccal, merthogy ha a szerver elsőre simán ment, akkor a klienst szinte kiröhögöm majd…

Nos, piszok nagyot koppantam, mert először is, a szerveres 40 helyett 62 kérdés volt ugyanannyi idő alatt (ez általában 2,5-3 óra szokott lenni, plusz általában 30 percet kapunk a nem anyanyelv miatt), és hát ugyanolyan nehézségi szintű (!), és ugyanúgy szerveres kérdések voltak a kliens részekkel feltupírozva, ami meg nem, az meg azt az részét érintette az OS-nek, amivel egy vállalati hálózatban dolgozó rendszergazda nem igazán foglalkozik (pl. user experience, multimédia, otthoni hálózat, stb.). A mai napig emléxem arra, hogy ültem a WSH-ban és néztem az ablakon át hosszasan és mélázva a Teve utcai rendőrpalotát és közben azon agyaltam, hogy mekkora s3gg vagyok :D. Aztán valahogyan, az akkor már eléggé jelentős méretű gyakorlati tapasztalatom alapján, mégis megcsináltam, de ugyanekkor volt az is, ami azóta sem soha, azaz hogy kb. vagy 2 percem maradt az utolsó kérdésre a sok-sok órából…

Aztán ugyanezen a területen még egyszer megégettem magam egy kissé. Valamikor 2007-ben a NetA “pincéjében” vizsgáztam egyet a Windows Vistá-ból***. Ahh, móka, kacagás, sima liba lesz, huszonx vizsga, meg a hosszú beta program után már nyilván. A fejlesztő szupermen Socival  jókat röhögve egyszerre mentünk be vizsgázni, és összesen a következő dolgok maradtak meg emléknek ebből a jeles alkalomból:
– Teli volt multimédiával, otthoni hálózattal, desktop kérdésekkel, stb., ergo megint 1 rémálom következett.
– Állandóan a Socit fagattam a lehetséges jó válaszokról.
– Nem meglepő módon neki (egy fejlesztőnek!!! :D) lényegesen jobban sikerült, én csak átcsúsztam valahogy.

Szóval akkor most egy újabb kliens, a Windows 10 jön****, egy nap alatt 2 vizsga is, de nem veszem félvállról, mert az előzmények miatt sem lehet. Persze, valójában most is csak előjátéknak minősülnek ezek a kliens vizsgák, ugyanis az SCCM-mel kombinált MCSE: Mobility-re hajtok, és ahhoz kötelező belépő a Windows 10 MCSA. Egyúttal kötelezően ki fog derülni az is, hogy mennyivel vagyok tapasztaltabb és/vagy érettebb mint 16 vagy 11 éve 🙂 Ha nem eléggé, akkor az ezek után égő lesz, de majd csak túlélem valahogy :D.

Uff.

—
*Értsd: rutinos, ugyanis Magyarországon 2004-ben indult az MVP program (6 fő volt az elsőként díjazottak társasága, és mivel ez nem egy örökös cím, hanem évente meg kell újítani, mára már csak a szerény szerző – nem 😀 – maradt ebből a gengből, miközben ma már 19-en vagyunk itthon), a világban és főképp az USA-ban 1993-ban.
**Ez utóbbit nyilván a Windows Server 2012 magyarázza. Egyébként itt lehet publikusan megnézni a listát: https://mcp.microsoft.com/authenticate/validatemcp.aspx,

Transcript ID: 655506; Access Code: gtamasmcp.
***Muszáj volt, akkoriban egy Server MCSE-hez (anno ez volt a Microsoft Certified Systems Engineer) vagy később a MCITP EA-hoz mindig kellett egy kliens vizsga is.
****Azért ennek a 2 vizsgának már nem annyira “Home” típusú a felkészülési anyaga, sőt, de majd kiderül.

Forrás: http://galtamas.blog

Szerző: Gál Tamás