Elkaptuk a Tesco önkiszolgáló rendszerét egy laza teszt erejéig. A Pesti úti objektumban sikerült belefutni az eddig promóciókban nem szereplő rendszerbe, ami, ha beválik, valószínűleg elég sok áruházban fog bevezetésre kerülni. A Tesco az utóbbi időben többször is tett említést arról, hogy a legtöbb helyen – ahogy talán minden más cég itthon -, krónikus emberhiánnyal küzd, amit szemlátomást technológiai újításokkal próbál meg áthidalni. Az önkiszolgáló kasszák már elég régen a köztudatban vannak, és népszerűek a lánc áruházaiban. Erre a rendszerre hivatott ráépülni az új Scan and Shop nevű kezdeményezés, amely gyakorlatilag egy, az egész térre kiterjesztett vonalkód-leolvasó megoldás. Amikor belépünk a vásárlótérbe, magunkhoz vehetünk egy – kiváló –, Tesco logóval ellátott Symbol vonalkódolvasót, és rövid oktatás után már játszhatjuk is a lelkes amatőr pénztárost. Na persze a Club Card leolvasása után. Természetesen amennyiben rendelkezünk okostelefonnal, nincs akadálya, hogy az applikáció letöltése után azt használjuk a feladatra, de úgy láttuk, hogy a helyi eszközök jobban kezelik a vonalkódokat, így a rendszer működése biztosabb. A mobilapp használatához mindenképpen be kell olvasni az áruház QR kódját, amit mindig valahol a bejárat körül találunk meg. Ami a tesztáruházat illeti, lehet, hogy jobb lett volna nem a világ legátláthatatlanabb Tescojában elhelyezni az eszközöket. Az egész úgy néz ki, mintha csak úgy véletlenszerűen dobálták volna össze az osztályokat, mindenféle logikát nélkülözve. Persze lehet, hogy csak számomra nem volt triviális, hogy mit hol kell keresnem, de az is sokat segít egy ilyen rendszer esetében – ahol például a péksütemények kódját közvetlenül alattuk kell csippantani -, hogy mondjuk a pogácsák nem álcázzák magukat hirtelen fánknak, ahogy a képen is látható.

Egyszóval az egész dolgot érdemes lenne egy olyan helyen tesztelni, ami követi az összes többi áruház tematikáját, amit a vásárlók már jó ideje megszoktak. Maga az ötlet nem ördögtől való. Kérdezgetve az eladókat nem éreztem, hogy a munkájuk elleni támadásnak fognák fel a dolgot, és csak néhányan adtak hangot azon aggodalmuknak, hogy a vásárlók vajon mennyire lesznek képesek kezelni a rájuk bízott eszközöket. Maguk az olvasók profi cuccok. Tökéletesen olvasták valamennyi vonalkódot – a sárgázottakat is –, az érintőképernyő minden esetben kifogástalanul működött, mindig azt csinálta, amit elvártunk tőle. A wifi hálózattal sem volt baj, az egész területen megfelelő lefedettséget mutatott, így nem érzékeltünk lassulást sem a beolvasások, sem pedig az adatok eltárolása során. Kérdés, hogy mit mutatnak majd, amikor nem öt – ennyi kiadott olvasót számoltam a bejáratnál -, hanem mondjuk harminc kéziscannert használnak majd az eladótérben.

A vonalkódokra szemlátomást ügyelt a cég. Ami nem volt egyértelmű elsőre, hogy a gyűjtőkódokat nem ismeri, így minden terméket egyesével kell beolvastatni, és bár az érintőképernyőn az esetek többségében megjelenik egy görgetősáv, amivel teszem azt a sörök darabszámát be lehet állítani, ez egyrészt kényelmetlen, másrészt esetleges. Többen panaszkodtak, hogy a szoftver lassú. Én nem éreztem ilyesmit, bár ezt betudhatjuk annak, hogy már több hasonló raktári rendszer kiépítésében segédkeztem, és láttam ennél sokkal gyászosabb sebességteszteket. A szoftver egyszerű, nem kell hozzá rakétatudósnak lenni, a fent említett kényelmetlenségen túl talán csak a kosárba került termékek utólagos törlése jelenthet gondot. Egyszóval kellemesen elcsipogtat az ember a pénztárig – bár ez nézőpont kérdése, én inkább bolyongtam az áruházban, hogy megtaláljak mindent, de ez nem a rendszer hibája. Itt azonban nem várt dolog történik. Az önkiszolgáló kasszához gördülve, a kötelező QR kód beolvasás után, azért az tényleg megdöbbentő, hogy a rendszer egyesével nyeri ki az eddig bevitt adatokat! Azaz ha vettünk 6 teát, azt bizony jó munkás ember módjára szépen egyenként olvassa be a rendszer. Ami még nem lenne baj, de teszi ezt végtelen lassan. Azaz melóztunk egy jó nagyot azzal, hogy összegyűjtsük az adatokat, de sokat nem nyertünk, mert nagyságrendileg annyi ideig tart az összesítés, mintha egyesével lehúznánk a termékeket az önkiszolgáló kasszánál. Na jó. Nem kell mindent kipakolni. Vásárlói szempontból sokkal egyszerűbb lenne, ha az olvasók már menet közben egy szerveren rögzítenék a listát, és a végén húsz másodperc alatt a kezünkben lenne a számla. Persze tudom, hogy a programozók szempontjából azért nem ennyire egyszerű a dolog. Cserébe a promóció ideje alatt a végén még egy szép ingyen bevásárlószatyrot is kapunk. Összeségében elmondhatjuk, hogy a kezdeményezés remek, de nagyon sokat kell fejleszteni – mind a polcontartás rendszerén, mind a szoftveren -, hogy ez a projekt igazán életképes legyen. Az viszont dicséretes, hogy a cég megbízik az emberekben, hiszen minden egyes kosarat végignézni fizetés után, gyakorlatilag lehetetlen. Azaz elég nagy kockázatot vállal. A nagy kérdés számomra az, hogy mi a terve a Tesconak ezzel a kezdeményezéssel. Csökkenteni kívánja a munkaerőhiánnyal kapcsolatos súlyos problémákat, vagy esetleg az utóbbi hónapok eseményeit látva szeretné enyhíteni a ránehezedő dolgozói nyomást azzal, hogy megmutatja, hogy új technolóigák bevezetésével kisebb létszámmal is képes kiszolgálni a vásárlóközönségét? Én őszintén remélem, hogy az előbbi verzióról van szó.

Szerző: Schneck Zsolt