Mindent a kereslet – kínálat törvénye határoz meg, azaz amiből sok van, afelé áramlik az, amiből kevés van. Ennyire egyszerű. Például feltalálják egy titokzatos betegség ellenszerét, de csak 1 darabot. Biztosan mindenki azt fogja próbálni megszerezni, következésképpen bármennyiért el lehet majd adni.

Ugyanez a helyzet a munkaerőpiacon is!

Ha kevés állás van, akkor az emberek szívesebben keresnek munkát, ha sok állás van, a cégek szívesebben keresnek embert.

De nézzük meg, a kereslet- kínálatot mi befolyásolhatja még!

Nagyon sokszor befolyásolják a híresztelések. Ha valamiről azt híreszteljük, hogy limitáltan áll rendelkezésünkre, akkor annak automatikusan felmegy az értéke. Például az egyik ismert, nagy “okostelefongyártó” cég minden egyes új készülék kiadása előtt hatalmas várakozást kelt a piacon, és az emberek a boltok előtt alszanak, csakhogy megkaphassák az új modellt és ezzel évről-évre új eladási rekordot döntenek. Nem létezik, hogy ez ennyire fontos!
Mégis elérik, hogy az emberek egy bizonyos irányba menjek, egy bizonyos módon viselkedjenek!

Az utóbbi időben különböző híresztelések, különböző sajtóhírek és vélemények abba az irányba tolták a munkaerőpiacot, hogy az emberek azt hiszik, hogy olyan nagy állásdömping van, hogy nekik nem kell jelentkezni álláshelyekre és ők megengedhetik maguknak, hogy lazán, időnként hanyagul bánjanak a már megkapott álláslehetőséggel, hiszen úgyis munkaerőhiány van, nemde?! Tehát az ő értéke, mint munkavállaló nagyon magas a piacon… Az igazsághoz tartozik, hogy sajnos ez korábban a munkaadók részéről is így volt, hiszen mivel túlkínálatot érzékeltek a piacon, sokszor  hanyagul, helyenként kihasználva bántak a munkaerővel. De térjünk vissza a jelen problémára.

Kevés az ember (LÁTSZÓLAG) és sok az állás. Így van ez?

Ha így volna, minden egyes munkavállaló, akivel beszélek, arról számolna be, hogy csodálatos élete van, fantasztikus jó munkahelye van, mert megtalálta a piaci lehetőségeknek legmegfelelőbbet. Gyakorlatilag tudott válogatni a jobbnál jobb munkák között, és amióta ott dolgozik, csodálatosan boldogan érzi magát.
Ha ez valóban így lenne, ez lenne az általános vélemény. Csakhogy az általános helyzet NEM EZ!

Az általános vélemény ezzel szemben az, hogy a munkaerőpiacon maga a munkaerő számol be arról, hogy nagyon nehéz állást keresni/találni, és 73,4%-uk szinte kilátástalannak látja, hogy találjon egy jó állást. A már elhelyezkedettek 23,6 %-a már az első héten úgy érzi, hogy köszöni szépen, ebből elege van és további 35,4% a próbaidő alatt új munkahelyet választ. Ha ennyire fantasztikusan nagy lenne a túlkínálat álláslehetőségekből, és jobbnál jobb munkahelyek lennének, akkor nem ez lenne a helyzet…

A helyzet valójában az, hogy ezen a piacon valamiféle kiegyenlítettség van, csak eltolódott az értékrend.
Sokkal fontosabb mint valaha, hogy a megfelelő embert a megfelelő pozícióba találjuk meg.
Igenis vannak jó emberek! Igenis vannak kiváló cégek, fantasztikusan jó munkalehetőségek!
De a kettőt össze kell hangolni!

Míg korábban mindegy volt, ember-ember, vagy munka-munka, mára pontosan tudni kell, hogy kinek mi lehet a motivációja és pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy:
1. Hányan jelentkeznek egy hirdetésre
2. Kik azok, akik alkalmasak lehetnek a pozíció betöltésére
3. Ha megtaláltuk a megfelelő embert, hogyan tudjuk ebben a pozícióban tartani
4. Hogyan érjük el, hogy boldogan, eredményesen végezze a munkáját

Forrás: http://szerepizsolt.eu