Az előző blogomhoz rengeteg nyilvános és privát hozzászólás érkezett munkavállalóktól és munkáltatóktól egyaránt. Ez azt jelzi számomra, hogy ezen a területen van nem kevés érdeklődés, figyelem és zűrzavar egyaránt, mert a hozzászólások jellege néha nem túl intelligens, helyenként viszont kifejezetten építő. Így arra gondoltam, nézzünk ezzel a dologgal szembe úgy, hogy nem érzelmekre, hanem adatokra támaszkodunk.

Nagyon fontos, hogy konkrét adatokkal dolgozzunk, ugyanis az megmutatja, mi is a valós helyzet ma Magyarországon a munkaerőpiacon.

Nézzük először munkavállalói oldalról a számokat:

Több megbízható barátom statisztikát vezetett arról, hogy hány helyre adta be a pályázatát, abból mennyien jeleztek vissza számára, stb.

Számomra teljesen megdöbbentő, hogy a beküldött önéletrajzok 76%-ára semmilyen választ nem kap vissza a munkavállaló (még egy automata e-mailt sem). Az állást hirdető cégek mindössze 22%-a jelez vissza a pályázó számára e-mailen, és  mindössze 2% azon cégek száma, akik telefonon keresztül veszik fel a kapcsolatot a pályázóval. Azt gondolom, a számok magukért beszélnek! Ez a munkáltatói attitűd még az igazán jó munkavállalók (akik nem sokan vannak) kedvét is elveheti a munkakereséstől, és abba a munkakeresési apátiába tudja taszítani őket, amiben a munkavállalók többsége van.

Úgyhogy itt a munkaadók figyelmét hívnám fel arra, hogy a MI felelősségünk az, hogy megtanuljuk kezelni a beérkező megkereséseket. Ugyanis ez egyfajta megtiszteltetés, hogy a Mi cégünket akarja választani egy munkavállaló, azaz oda kíván hozzáadott értéket teremteni. Ugyanis ezen a ponton még feltételeznünk kell mindenkiről, hogy rendes és becsületes egészen addig, amíg ennek az ellenkezője ki nem derül. Ahogy szokták mondani, minden ember ártatlan, amíg a bűnössége bizonyítást nem nyer. 🙂

A két dolog tehát egyszerre működik:
– Meg kell tanulnunk kiszűrni a kóklereket
– Meg kell tanulni értékelni a jó munkavállalót

Az Egyesült Államokban tanultam egy  speciális munkaerő kiválasztási módszert. Ott már sokkal régebb óta megjelent a “munkaerőhiány”, ami valójában a szociális védőháló erősödéséből keletkezett, amivel nehezebb volt bizonyos pozíciókat betölteni. Láthatjuk ennek a világpiaci hatásait, de ebbe most nem érdemes belemenni.

A módszer lényege, hogy a személy valódi hajlandóságát szűri, azaz a személynek van-e hajlandósága a munkavégzésre. Természetesen pozíciótól függően testre kell szabni a módszertant. Ez az a program, amelyet bármely munkaadó meg tud tanulni és Önmaga is képes arra, hogy ezentúl hatékony, jól dolgozó munkaerőt vegyen fel.

A munkaadói oldal felelőssége, hogy felmérje a munkavállalót, hogy szakmailag is megfelel-e a pozícióra. Elképzelhető, hogy valaki kiváló szakmailag, de nem hajlandó valódi termelésre (pl. kiváló értékesítő, hiszen 25 éve ezt csinálja, viszont teljesen kiégett, ezért nincs munkahajlandósága vagy valaki pár éve értékesítő kiválóan “nagydumás”, azonban nem képes valódi eredményeket elérni, ugyanis nincs ott a szándéka).

Nézzük itt is a konkrét számokat:

A segítségünkkel megfogalmazott álláshirdetésre jelentkezik kb. 70-100 ember. Ebből 49-en be sem mutatkoznak, amikor fel veszik a telefont… Képzeljük el azt a szituációt, hogy valaki nagyon állást keres és nagyon akar dolgozni, nap mint nap azt a telefonhívást várja, ami megfogja oldani életének ezt a területét, és amikor csörög a telefonja, be sem mutatkozik. Ilyen és ehhez hasonló adatokkal tudok szolgálni, amelyet nagyon szívesen megosztok bárkivel.

Természetesen nagyon szívesen segítek bárkinek, hogy hogyan tudja saját kezébe venni a munka erőfelvételt és hasznosítani azt a munkaerő felvételi programot, ami ma már az egyetlen sikeres módszertan, amellyel hatékony munkaerőt vehetünk fel.

Ha ezt a programot valaki bevezeti magánál, számíthat arra, hogy fellendül a cégének a működése és a forgalma!

Forrás:http://szerepizsolt.eu