Az elmúlt időszakban több ezer interjút hajtottam végre, olyan embereknél, akik beadták valahova az önéletrajzukat és igazán szeretnének állást találni. Voltak köztük olyanok is akik éppen nemrég helyezkedtek el valahol, és ennek ellenére továbbiakban fenntartják a pályázási szándékukat egy vagy több céghez is.

Ezzel párhuzamosan gyakran találkozom azzal a problémával, hogy cégvezető arról számol be, hogy felvesz egy embert és az még akár a próbanapon, akár a próbaidőn belül, egész egyszerűen ahogy ők szoktak fogalmazni “lelép”, mint örömlány a kanapéról.

Komolyra fordítva a szót, elég gyakori jelenség, hogy egy ember elhelyezkedik valahol és a próbaidőn belül, vagy már az első próba nap után egyszerűen nem kíván tovább ott lenni és nem is biztos, hogy kifejezetten a munkával van baja.

A legutóbbi kutatásomat ennek szenteltem, hogy megkérdezzem azokat az embereket, akik aktívan pályáznak és egyébként éppen nemrég helyezkedtek el.

Mi az oka annak, hogy továbbra is fenntartják a pályázatukat és máshová szeretnének menni? A válaszok rendkívűl érdekesek voltak.

2017 van. Kialakult egy olyan helyzet ahol az emberek nagyrésze alapvető szakismeretekkel, alapvető tudásokkal sem rendelkeznek. Ez az oktatás hiányából ered. Az oktatási problémákból, azaz a professzionális okatatás hiányából ered. Mit értünk ezalatt?

Az embereket képzik valamire, ez tény. Hogy mire, azt sokszor nem derül ki sajnos. Az emberektől emellett elvárják, hogy valamilyen módon megtanuljanak valamit, de valódi szakmát, valódi tudást nem adnak nekik. Ezért sok munkáltató úgy dönt, hogy megtanítja ő maga a munkavállalókat, ellátja azokkal a gyakorlatban használt ismeretekkel, mellyel valódi termelést tudnak elérni. Azonban az integrálási / pozícióba helyezési időszak a legnagyobb veszély egy munkáltató számára, hiszen idő, energia és rizikó, hogy megtérül e.

Annak idején volt egy mondás, amikor valakit próba időbe felvettünk egy nagy céghez, akár a Vodafone-hoz, akár a Microsoft-hoz, akár a T-mobil-hoz: Megkérdeztük, hogy hol tart a próbaidejében?
Volt egy mérföldkő, ahol azt a választ adtuk: már tudja merre van a WC.
Viccet félre téve, ez valóban egy mérföldkő egy új embernél, amikor már elkezdi tudni mi hol van, elkezd helyismerettel rendelkezni, azaz orientálódni kezd a cégen belül.

A cégek többsége mégis kész embert akar. Ez teljesen érthető. Méghozzá olyan embereket akarnak, akik mindent tudnak, lehetőség szerint még annál többet is, és még a cégvezetőnek is szimpatikusak legyenek. Ez teljesen természetes hiszen ez lenne az ideális állapot. Viszont ismerjük a mondást: ami ideális az irreális.

Az alapvető képzéseken felül mi a helyzet a cég specifikus dolgokkal, amikor oda megy egy céghez egy munkavállaló és igazán cég specifikus tudásra kellene szert tennie? Azzal mi a helyzet? Milyen módon tanítják ezt az embereknek? Mondhatnám úgy is, hogyan segítenek a munkavállaóknak integrálódni egy cégbe?

Ha a konkrét számadatokra kiváncsi, hogy milyen típusú válaszokat adtak azok a munkavállalók, akik a próbaidejük alatt is folytatják az álláskeresést és mit jelöltek meg oknak/ problémaként töltse le most a ezeket a számadatokat és a megoldási javaslatokat.

Forrás: https://www.szerepizsolt.eu

Letölthető anyagok: https://www.szerepizsolt.eu/fluktuacio