Ki gondolná, hogy a túl nagy pörgés és a túlzott lelkesedés is kiégéshez vezethet? A kiégésre ugyanis jellemző, hogy a korábban imádott, szeretett munkából többé már nem nyerünk energiát, a munkával kapcsolatos pozitív érzéseink teljesen eltűnnek vagy akár gyűlöletbe fordulnak. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy a kiüresedik, elfogy az életereje és az energiája, megszűnik „lángolni”, és már nincsen benne elég erő.

Így jellemzi a kiégés megélését a pszichológia. A tüneteket egyébként gyakran összekeverik a depresszióval, pedig ennek esetében általában jelen van valamilyen veszteségélmény, ami belülről indul és kifelé halad. A burnout ezzel szemben kívülről halad befelé, hívják fel a figyelmet a szakértők. A depresszió és a burnout tünetei egy ideig hasonlóak, sőt sok esetben akár meg is egyezhetnek egymással. A kiégés azonban nem betegség, sokkal inkább pszichés állapot. Az emberen eluralkodik a fásultság: a mentális és emocionális érdektelenség.

Sokba kerül

Az Európai Unióban évente több mint 130 milliárd euró, Magyarországon több mint 400 milliárd forint veszik el a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz miatt, állítja egy uniós tanulmány. A megkérdezett vállalatok szerint a második legnagyobb kockázati tényezőt a munkahelyi stressz jelenti – ez persze nem csak az EU-ban jelent problémát (lásd grafikonunkat).

A legtöbb ember, aki új munkába kezd, szívesen tanul és lelkesen hajtja végre a feladatait. A legnagyobb gondot az jelenti, ha néhány év elteltével a lelkesedés elapad, a munka pedig futószalagszerűvé válik. A munkaerőhiány mellett napjainkban a kiégés elkerülése és a motiváció fenntartása okozza a legnagyobb kihívást a HR-szakembereknek.

Ha valaki „lángol” és pörög, akkor számára a munka sikert jelent, amiből egyre többet és többet szeretne megélni. Azonban amint kezdenek elfogyni a sikerélmények, alábbhagy a lendület is, és csökken a teljesítmény, a korábban tapasztalt kiemelkedő eredmények pedig elmaradnak. Ekkor elindul a lefelé tartó spirálon – a fáradtság öngerjesztő folyamataként megy előre, és az ember már a saját energiatartalékait éli fel.

A szakértők szerint a kiégés leginkább olyan személyeket érint, akiknek túl nagy elvárásaik vannak önmagukkal szemben, és impulzív habitussal vágnak bele egy-egy új feladatba vagy munkába.

Négy lépcső a pokolba

A pszichológusok több szakaszban határozzák meg a kiégés folyamatát. Az idealizmus szakaszában túlzott lelkesedés tapasztalható a munkakezdéskor. Nem tűnik reálisnak a célok kitűzése, és a munkavállaló túlzottan idealizálja a munkakört. Továbbá felfedezhető a viselkedésében, hogy intenzíven keresi és építi a kapcsolatot a munkatársakkal. A realizmus szakaszában a munkáltatótól olyan pozitív visszajelzések érkeznek, melyek rövid időre elősegítik a kreativitást és a hatékonyságot.

A stagnálás szakaszában a teljesítmény már nem emelkedik, inkább csökken, és a munkakörrel járó kapcsolatok kezelésében sem annyira lelkes a munkatárs. Észrevehetően hanyatlik az érdeklődése, a lelkesedése és a nyitottsága.

A frusztrációs szakaszban a tökéletesség hajszolása cselekvés- és bizonyítási kényszerbe csaphat át. Az érintett egyre több időt tölt munkával, kevesebbet a családjával, barátaival, a privát élete háttérbe szorul. Megfeledkezik a magánéletéhez köthető feladatairól, miközben egyre több negatív megnyilvánulást ad ki magából.

Végül a folyamat átfordul az apátia fázisába, ahol már kerüli a kliensekkel, ügyfelekkel való találkozást és a korábban oly nagyon óhajtott kihívásokat. Továbbá elutasítja a többiek segítő szándékát, mindemellett a jövőképét is sötétnek festi le. A korábban vágyott szakma, munkakör, projekt már csak rutinszerű tevékenység, szükséges „púp a hátán”, amelyből nem nyer erőt és energiát.

Kreativitásból szürke egérlét

A szakemberek szerint további tünetek is megfigyelhetők, például a korábban izgatott és ötletekkel sziporkázó kolléga mély hallgatásba burkolózik, elveszíti érdeklődését és nem keresi feletteseit új gondolatokkal. Azok a szakemberek ugyanis, akik karriert akarnak építeni, érdeklődőek, jól tájékozottak, nem riasztja őket a tanulás gondolata. Ha ez megváltozik, érdemes jobban figyelni az adott munkatársra.

Az érdektelenség is figyelemfelkeltő tünet lehet: aki igazán elkötelezett, az csak a munkájával foglalkozik, nem akar pihenni, ezért hamar ki is merülhet. Ha valaki elindult a kiégés csúszdáján, már nem vitázik, nem ötletel. A szakértők azt javasolják, hogy a vezetők figyeljenek munkatársaikra az értekezletek során. A kiégés-gyanús kollégák testbeszéde és arcvonása árulkodó: zárkózott, érdektelen, közönyös.

A kiégés azonban nem teljesen negatív jelenség, hiszen általa lehetőség van az újrakezdésre, vagy arra, hogy újraértelmezzük, újrafogalmazzuk céljainkat és új értelmet találjunk az életünknek. Igaz a mondás, hogy mélypont után következik az emelkedés.

Forrás: https://www.itbusiness.hu